Sikerült a hobbimból elég jövedelmező üzletet csinálnom. Babákat készítek és árulom őket az online boltomban. Az üzlet elég sikeres, a babák drágák, így elég sokat keresek. Van egy barátom, aki gyerekzsúr-szervezőként dolgozik. Egy nap felhívott és azt mondta: „Les, szia, lenne egy kérésem a számodra. Az ügynökségünk sok jótékonysági rendezvényt szervez egy árvaházban fogyatékos gyerekeknek.
A programban mesterkurzusoknak is szerepelniük kellene, de nem tudtam semmi jót kitalálni. Tudod, az ottani gyerekek nem tudnak futni vagy ugrálni, és az aktív tevékenységek nem megfelelőek számukra. Aztán eszembe jutottál te. A babák pont erre kellenek!
De előre szólok, hogy ez egy jótékonysági projekt, ezért fizetés nélkül kell dolgoznod, és ha visszautasítod, nem fogok megsértődni. Természetesen beleegyeztem.
Elkezdtünk árvaházakat látogatni, sok mindent láttam ott, és nagyon sajnáltam az összes gyereket. A legtöbbjüknek nagyon tragikus volt az élettörténete. Fizikailag fogyatékosnak lenni és szülők nélkül maradni kegyetlen dolog.
De az egyik látogatás során megragadta a figyelmemet egy kerekesszékes fiú. Megdermedtem, amikor megláttam őt. Úgy nézett ki, mint a férjem, mint két borsószem egy hüvelyben. Amikor hazaértem, elkezdtem mesélni a férjemnek a fiúról.
De amint megemlítettem az örökbefogadást, elkezdett kiabálni velem. Aztán véletlenül megemlítettem a fiú nevét, és megváltozott az arckifejezése. Másnap beleegyezett, hogy elkísérjen az árvaházba. Amikor hazaértünk, térdre ereszkedett, és könyörögni kezdett, hogy fogadjam el a fiút, mindent bevallott nekem.
Mielőtt találkoztunk, volt egy ugyanilyen nevű barátnője. De azt nem tudta, hogy a lány teherbe esett tőle, és egy fiút szült. – „Kol, kelj fel, persze, hogy elvisszük a gyereket. A fogyatékos gyerekek anyukái meg fogják érteni, milyen nehéz az ilyen gyerekekről gondoskodni. Nekünk is nehéz dolgunk volt az örökbefogadás után.
Rengeteg energiát és pénzt költöttünk a rehabilitációra. De most, amikor látom a fiunkat focizni, rájövök, hogy nem volt minden hiábavaló.
