“ Ritkán látogatom meg a nagymamám. Csak nincs időm. Egy idős ember otthonában van, és reméltem, hogy ott van elfoglalva. Arra számítottam, hogy beszélgethet más idősekkel, festhet, vagy akár tánc estéken is részt vehet. Amikor meglátogattam, és láttam, hogy néz ki a valóság egy ilyen helyen, ez felrobbant engem ”.
A nagymamám egy idős ember otthonában van
Néhány hónappal ezelőtt odaadtuk a nagymamát egy idős ember otthonába. Rosszabbnak és rosszabbnak érezte magát, nem tudott megbirkózni az alaptevékenységekkel. Nehéz volt főzni, takarítani vagy vásárolni. Sajnos nem tudtunk megfelelő ellátást biztosítani neki, mert mindannyian dolgozunk.
Ápolási otthont találtak, ahol megüresedett hely volt. Úgy gondoltuk, hogy ez jó üdülőhely. Elképzeltem, hogy a nagymamának sok látnivalója lesz. Csakúgy, mint a filmekben, képes lesz időt tölteni más idősekkel, új emberekkel találkozni. Reméltem, hogy festési műhelyeket vagy akár tánc estéket is szerveznek neki! Végül meglátogattam és hiányzott.
seniorka siedzi w wózku
Nem számítottam rá, hogy így lesz
Nem volt időm korábban meglátogatni. Még mindig dolgoztam, vigyáztam a gyerekekre és a házra. Tényleg állandó rohanásban élök. Tudom, hogy ez rossz kifogás, de ez a valóság. Mit tehetnék még? Hétvégén is pihenni akarok, és a nagymamámnak kellett volna ott gondoskodnia, tehát nem bántam.
Végül hozzá mentem. Leginkább a szobájában van, és televíziót nézhet. Senki sem nyújt további szórakozást. Nem tudtam elhinni. Ritkán beszél senkivel. A központban tartózkodó időskorúak általában ágyakra korlátozódnak és ágyba kerülnek.
Ki kellene vinnem onnan?
Láthatja, hogy a nagymama szomorú és törött. Még azt sem érezte, hogy velem beszél. Nagyon sajnálom, mert korábban vidám és örömteli volt. Mindig örömmel mesélt nekünk fiatalságának tapasztalatairól és emlékeiről. Most már kiment, és nem érzi magát. Még a kedvenc csokoládé süteményét sem akarta enni.
