Nem gondolta, hogy meglátom, de így alakult: azóta még köszönni sem akarok neki, a költözést fontolgatom.
Nelli írt ma nekünk levelet, melyben egy rettenetes felismerés tényét tárja elénk és alaposan fontolóra vette azt is, hogy elhagyja jelenlegi lakhelyét:
Az az igazság, hogy bár én nem tettem semmi rosszat, mégis én szégyellem magam. Egyedülálló negyvenes nő vagyok és nem olyan régen költöztem egy új környékre, Budapesten belül. Kis kertesház, nagyon jó áron bérelem, egyelőre nem tudom, hogy itthon, vagy külföldön szeretnék-e élni, így a házvásárlás nem volt opció. A szomszédaim nagyon kedvesek: egyik oldalon egy idős házaspár lakik, akik zenészek és még ma is aktívan gyakorolnak, így a reggeli kávémat a teraszomon mindig kellemes hegedűszólamban iszom meg.
A másik szomszédom egy ötvenes pasi, akinek a felesége sokat van külföldön, így elég nagy igénye van a beszélgetésre, amit egyáltalán nem bántam. Szeretek barátkozni és úgy tűnt, hogy ő is abszolút hűséges típus, sosem közeledett hozzám, nem tett még csak egy illetlen megjegyzést sem.
Egyik nap úgy alakult, hogy megkívántam egy kis almás pitét, de nem volt otthon cukor, a bolt meg 20 perc séta, szóval átszaladtam (nevezzük mondjuk Bélának, nem szeretném felfedni az igazi nevét) Bélához, hogy adjon egy bögre cukrot. Ő örült a látogatásnak, beinvitált, viszont vélhetően a nappaliban kellett volna maradnom, mert egészen biztosan nem akarhatta, hogy meglássam a konyhaszekrényében rejlő mocskos titkot. A történethez hozzátartozik, hogy bár imádom a környéket, történt egy-két furcsaság. Imádom a napon szárítani a ruháimat és ezzel a szokásommal itt sem hagytam fel. Azonban az utóbbi időben feltűnt, hogy néhanapján egy-egy bugyimnak, vagy melltartómnak lába kél. Betudtam figyelmetlenségnek, esetleg hogy elfújta a szél, de azért időnként felmerült bennem a gondolat, hogy mégis mi történhet velük.
Mikor kimentem és valamit el akartam mesélni Bélának, akkor megláttam, hogy kinyitja a szekrényt és bizony: az ellopott fehérneműim mosolyogtak vissza rám. Épp megint külföldön volt a felesége, vélhetően mire hazaért eltüntette volna a bűnjelet, engem azonban mélységesen felháborított ez az eset.
Rám tört a hányinger és gyorsan visszamentem a nappaliba. Nem vette észre, hogy rajtakaptam, teljes természetességgel kezdett el diskurálni, én azonban szinte fel sem fogtam mit mond. Gyorsan elvettem a cukrot és távoztam. Értetlenkedett egy sort, hogy hova meg miért sietek, már nem is tudom mit találtam ki. Bementem a házba és duplán bezártam az ajtót. Fogalmam sem volt mit kell tenni ilyen szituációban. Félek, hogy egyszer messzebbre merészkedik. Az is lehet, hogy kukkolt is? Elmeséltem a barátnőimnek az esetet akik azt mondták, hogy költözzek el, mert ez még ijesztőbb, mintha nyílt ajánlatot tett volna nekem. Imádom ezt a házat, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Valóban egy ilyen aberrált ember miatt adjam fel az életem és költözzek megint? Azóta szinte köszönni se akarok neki, ha meglátom, hogy a kertben van én nem megyek ki. Teljesen tönkreteszi ez az egész az életemet.
Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.