Mielőtt meghalsz, ne aggódj a tested miatt. Tudod mitől aggódj? Nem…

Mielőtt meghalsz, ne aggódj a tested miatt… A rokonaid megteszik, ami szükséges – a lehetőségeik szerint.

Leveszik a ruhádat.

Megmosdatnak.

Felöltöztetnek.

Elvisznek lakóhelyedről az új címedre.

Sokan jönnek majd a temetésedre, hogy elbúcsúzzanak tőled. Lesznek, akik megváltoztatják terveiket, néhányan a munkahelyükre sem mennek be azon a napon.

A dolgaid, melyeket nem szerettél kölcsönadni, eladják, elajándékozzák vagy elégetik.

A kulcsaid,

a szerszámaid,

a könyveid,

a gyűjteményeid,

ruháid…

Tudd, hogy a világ nem áll meg és nem sír majd utánad az egész emberiség.

Munkádat átveszi más. Valaki, akinek egyenlő, vagy jobb képességei vannak, elfoglalja a helyed.

A tulajdonod az örökösöké lesz.

Egy darabig majd továbbra is idéznek, ítélkeznek fölötted, megkérdőjeleznek és kritizálnak azokért a kis és nagy dolgokért, amiket az életben tettél.

Azok az emberek, akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani: ′′ Szegény…”

Az őszinte barátaid sírni fognak pár órát vagy pár napot, de aztán újra nevetni fognak.

Házi kedvenceid hozzászoknak az új gazdához.

Egy darabig a falra akasztják a fényképeidet, majd a bútorra teszik, míg végül a fiók alján tárolják.

Valaki más ül a kanapédra és eszik a tányérodból…

A mély fájdalom az otthonodban egy vagy két hétig tart, egy hónapig, kettőig. Egy évig, kettőig… Aztán csatlakozol az emlékekhez, majd véget ér a történeted.

Befejezted az emberek között, itt befejezted ezt a világot.

De a történeted az új valóságodban kezdődik: a halál utáni életedben.

Életedben minden elveszíti az értékét. Akkor is, ha olykor nem tudtál továbblépni éppen a szeretett dolgok miatt. Minden, ami itt volt, elveszíti azt az értékét.

A testi szépséged.

A neved.

A tulajdonod.

Hiteleid.

Állásod.

Bankszámlád.

Otthonod.

Autód.

Címed.

Rangod.

Barátaid.

Akik mindig melletted álltak.

Családod…

Ebben az új életben csak a lelkedre lesz szükséged.

Ez az egyetlen, ami megmarad.

Ezért próbálj meg teljesen, szépen élni és boldog lenni, amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Szent Ferenc mondja: “Innen nem viszed el, amid van. Csak azt viszed el, amit adtál!

Related Posts