“Szerintem tényleg puszta rosszindulatból csinálja. Mert megértem, hogy ez egyszer, másodszor vagy akár harmadszor is megtörténhet. De már vagy harmincszor voltam nála vacsorázni, és tényleg még soha nem fordult elő, hogy olyat főzött volna, ami megfelelt az ízlésemnek. Előttünk a május elseje, és megint anyósomékhoz kell mennünk. Azt hiszem, itthon kell feltöltenem a készleteket, különben éhesen hagyom őt. És különben is, kieszeltem egy tervet, ami talán édes bosszúnak bizonyul!”
Úgy tűnik, az anyósom nem kedvel engem.
Bár nyilvánvalóan mást állít. Szimpatikusnak tűnik. Amikor beszélgetünk valamiről, erősen érdeklődik, igyekszik támogatni, ha kell. Úgy tűnik, nem rossz a memóriája, de valahogy a legfontosabbat mindig elfelejti.
Évek óta nem eszem húst. Nem vagyok vegán, mert halat eszem, a tejtermékekkel sincs bajom, sőt, szerintem nem is tudnék élni nélküle.
Anyósomnak már akkor elmondtam, hogy nem eszem húst, amikor először jártam nála, ami még a házasságom előtt volt.
Akkoriban nem volt felkészülve az érkezésemre, nos, nem volt információja a kulináris preferenciáimról. A következő alkalommal azonban a helyzet megismétlődött.
Megint csak hús volt.
Vacsorára háromféle húst tartalmazó húsleves volt, így csak száraztésztát ettem.
Plusz krumpli, de zsírban sütve és sült oldalas és sertéskaraj. Nekem is csak saláta volt.
Óvatosan felvetettem az asztalnál, hogy nem eszem húst, mire anyósom elnézést kért, és később megnyugtatott, hogy egyszerűen elfelejtette, de legközelebb majd kitalál valamit, amit én is ehetek.
A helyzet többször is megismétlődött egymás után, és már tényleg nem hittem el, hogy ez nem a rosszindulat tünete.
Most pedig meghívott minket egy májusi grillpartira.
Már másképp közelítem meg a dolgot
Meggyőződésem, hogy ez a grillezés megint csak hatalmas mennyiségű hús lesz. Pedig lehet jól fűszerezett zöldségeket, sajtokat vagy akár halat is tenni a grillre.
Én magammal viszem a kajámat, mert tényleg nincs kedvem megint éhesen ülni és nézni, ahogy mások esznek. Ezúttal magam fogok készülni, és megkóstoltatom velük az ilyen finomságokat. Talán végre ők is elkezdenek majd egészségesebben étkezni.
A férjemnél mindig izmos és zsíros ételeket ettünk. Az édesanyja például nemrég említette, hogy ő soha nem eszik tengeri herkentyűket. Én pedig imádom a garnélarákot! És már van is egy ötletem, hogyan álljak bosszút azokért a vacsorákért.
Feketére sült tésztát fogok készíteni garnélarákkal vajban, tejszínnel és petrezselyemmel. Ez olyan őrülten finom, hogy meg vagyok győződve róla, hogy anyósom élvezettel enné. De azt is tudom, hogy nem fogja megenni, mert azt mondta, hogy nem nyúl a tenger gyümölcseihez, mert undorodik tőlük.
Hát… lehet, hogy én is elfelejtettem valamit, nem?
Akkor is megfőzöm a poliplevest. Mi a fene! Hadd egyen a hölgy két fogást, ahogy általában szokott.
Esetleg csinálok hozzá krutont, mert mindig van benne saláta is, így nem leszek olyan szörnyű.
És őszintén? Már nagyon várom ezt a májusi grillpartit és a vacsorámat. Kíváncsi vagyok az arcára. Valószínűleg örökké emlékezni fogok rá.
jedzenie na stole
